A 2002-es Grand Prix-döntőn Kodzsi egyszer már megelőzött utolsó dobásával, s most is rettenetesen rám ijesztett. Ott álltam az eredményjelző mellett, és a tekintetem rátapadt a képernyőre. Majd amikor felvillant a 82,91 m, elkezdtem ugrálni" - emlékezett vissza a magyar kalapácsvetés ötödik olimpiai bajnoka 12 órával később.

- Miért szaladt ki a stadionból, miután világos lett, hogy megnyerte az olimpiát?
- Mert begörcsölt a meghúzódott combközelítő izmom. Orvosra volt szükségem, kiszaladtam dr. Pikó Károlyhoz, a csapatorvosunkhoz. Őszintén szólva nem tudom, mi lett volna, ha Kodzsi túlhajít. Most mondhatnám azt, hogy visszavágok, de azért örülök, hogy nem volt szükségem még egy dobásra. Nagyon nehéz egy versenyt kétszer megnyerni - úgyszólván lehetetlen.

- Kívülről úgy tűnt, Murofusit sokkolta az ön harmadik, nagy dobása.
- Belülről is. Két sorozat erejéig maga alá is került, de utolsóra nagyon összeszedte magát. Szerencsére nem eléggé.

- Mit szól ahhoz, hogy olyan elődök nyomdokaiba lépett, mint Csermák József, Németh Imre, Zsivótzky Gyula és Kiss Balázs?
- Felfoghatatlan. Gyula bácsi azonnal odajött hozzám a verseny után, és sírva borult a nyakamba. Nagyon jólesett, hogy egy élő legenda elérzékenyülésének lehettem szemtanúja.

- Beszélt már a családjával?
- Hogyne, mindjárt a verseny befejeztével. Franciska, a hat és fél éves kislányom kérdezte, hogy mit üzenek neki. Hát azt, hogy hátrakötöm a sarkát, ha hazamegyek, amiért ilyen későn még nem feküdt le aludni...

- Beszéljen, kérem, arról a vidám kompániáról, amely ide, Athénba is elkísérte!
- Szombathelyiek, és egész évben - a tavalyi párizsi világbajnokság óta - arra gyűjtöttek, hogy ki tudjanak jönni Athénba szurkolni nekem. Egy átlagembernek nagy pénz az a 250 000 forint, amennyibe fejenként kerül az útjuk. S ők a saját pénzüket és a szabadidejüket áldozzák arra, hogy szurkoljanak a sikeremért. Velük voltam hajnalig. Végül is nem mentünk ki a városba, a stadion környékén sörözgettünk.

- Elmegy most nyaralni?
- Dehogy, szeptember 5-én lesz Szombathelyen a kalapácsvetés világdöntője, oda Kodzsi is eljön, megígérte nekem, miként Tyihon is biztosan ott lesz. Számunkra az jelenti a szezon befejezését, csak utána gondolhatok a pihenésre.

- Peking szerepel még tervei között?
- A következő olimpia idején 35 éves leszek, ebben a szakágban ez nem kor, de négy évre előre tervezni felelőtlenség volna. Persze, ha azt veszem, hogy a fehérorosz Asztapkovics 41 évesen is olimpiai döntős... Most azonban a legfontosabb a jövő évi világbajnokság: olimpiai és Eb-aranyérmem már van, a vb-arany viszont még nagyon hiányzik a gyűjteményemből.

Magyar sportdiplomatáktól, Schmitt Páltól, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökétől és Gyulai Istvántól, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkárától vehette át az aranyérmet, a győztesnek járó babérkoszorút, valamint virágcsokrot Annus Adrián, az athéni játékok kalapácsvető bajnoka.

A szám döntője vasárnap késő este fejeződött be, ezért került át hétfőre az eredményhirdetés. Annus Adrián fantasztikus sorozattal - öt 80 méter fölötti dobással -, 83,19 méterrel szerezte meg az első helyet a japán Kodzsi Murofusi és a világbajnok fehérorosz Ivan Tyihon előtt.
   
A szombathelyi nehézatlétának Schmitt Pál akasztotta a nyakába az aranyérmet a teltházas Olimpiai stadionban