Az mindenesetre biztos, hogy az Arsenal FC beírta magát a históriáskönyvekbe azzal, amit a 2003-2004-es szezonban nyújtott: veretlenül megnyerni egy olyan erősségű pontvadászatot, mint a Premiership, egyedülálló teljesítménynek számít. Mindezt ráadásul minimális kerettel hajtotta végre a londoni klub; az alapcsapaton kívül még négy-öt futballista kapott rendszeres játéklehetőséget, de ez is elég volt az aranyérem megszerzéséhez.

Ilyen előzmények után a bajnoki cím minden bizonnyal kisebb motivációt jelent a csapat számára, ám Arsene Wenger előtt ott lebeg az a trófea, amelyet már évek óta szeretne megszerezni, de igazán közel csak tavaly került hozzá: a Bajnokok Ligája. A jelek szerint az Arsenal FC számára ez lesz az első számú célkitűzés az új idényben, ami persze nem jelenti azt, hogy a piros-fehérek a bajnoki küzdelmeket nem veszik komolyan.

A játékoskeret azonban papíron inkább gyengült, mint erősödött, mert bár az alapemberek közül eddig senki sem ment el (Patrick Vieira sorsa még mindig bizonytalan), a kiegészítő emberek közül Ray Parlour, Sylvain Wiltord, Martin Keown és Nwankwo Kanu is távozott. Az érkezési oldalon pedig immár megszokott módon csupa ifjonc található, akik egytől egyig nagy tehetségnek számítanak, ám ennek megfelelően bármi lehet belőlük. A Feyenoord balszélsője, Robin van Persie mindenesetre az előkészületi mérkőzések során remekül futballozott, az Olympique Marseille-től elhappolt középpályás, Mathieu Flamini a legutóbbi UEFA-kupában pedig már megmutatta oroszlánkörmeit, de ezzel együtt nagyobb a valószínűsége, hogy alaphelyzetben a tavaly már megismert csapatra számít Wenger.

Ismét nagyon sok múlik tehát majd Thierry Henryn, Robert Piresen és Vieirán (már ha marad), ami akár vissza is üthet. Az Arsenal fanatikusai pedig ismét kesereghetnek azon, hogy már a fiatal tehetségek is külföldről érkeznek a csapathoz, és angol ifjoncnak szinte esélye sincsen arra, hogy felkerüljön a felnőttek közé.

A Manchester Unitednél ebből a szempontból valamivel kedvezőbb a helyzet, de a tendencia itt sem efelé mutat. A MU ismét számos saját nevelésű tehetségét adta kölcsön, és a Vörös Ördögök megváltak Nicky Butt-tól is. Igaz, két szigetországi futballista is érkezett a nyáron az ír Liam Miller és az angol Alan Smith személyében, akik közül Smith akár a kezdő tizenegynek is a stabil szereplője lehet, de az angol fanatikusok legnagyobb bánatára már Ferguson is kezdi begyűjteni Európából a tiniket: a barcelonai Gerard Pique és a parmai Giuseppe Rossi szerződtetése mutatja, hogy Sir Alex is halad a korral.

A szakvezető egyébként nem titkolta, hogy elsődleges célja a bajnoki cím visszahódítása lesz, de e mellett igyekszik folytatni a már az előző szezonban megkezdett fiatalítási folyamatot. A tréner annak már kevésbé örült, hogy az olimpia miatt az egyik friss szerzeményére, az argentin Gabriel Heinzére nem számíthat az első fordulókban (ráadásul a portugál Cristiano Ronaldo is utazik az ötkarikás játékokra). A tavalyi alapcsapat itt is minimálisan változhat, viszont Fergusonnak kicsit nagyobb lesz a variációs lehetősége.

A rotációs szisztémát igazából a Chelsea FC fejleszthetné tökélyre, hiszen a londoniak játékoskerete aztán valóban hemzseg a klasszis futballistáktól, de a Kékek új mestere, José Mourinho elődjével, Claudio Ranierivel ellentétben nem annyira híve a kezdőtizenegy állandó változtatgatásának. Igaz, a Stamford Bridge-en nehezebb lesz egy stabil csapathoz ragaszkodnia, és a BL-győztes szakvezető minden bizonnyal alkalmazkodni fog a körülményekhez, de így is a bőség zavara lehet majd a legnagyobb problémája.

Mourinho alaposan felforgatta az öltözőt, olyan focistákat küldött el, mint Hernán Crespo, Juan Sebastián Verón, Jimmy Floyd Hasselbaink, Jesper Grönkjaer vagy Marcel Desailly, de minőségileg még így is inkább javult, mint romlott a keret, ráadásul a vezetés csupa olyan focistát igazolt, akik szerepeltek a tréner kívánságlistáján. A rengeteg új szerzeményhez képest az előkészületi mérkőzéseken meglepően jól mozgott a gárda, és különösen Arjen Robben, illetve Mateja Kezsman tűnik nagy fogásnak - utóbbi azonban már a felkészülés során megmutatta, hogy ha nem módosít temperamentumán, akkor bizony keveset fog játszani a csapatban, a rajtot máris ki kell hagynia eltiltás miatt. Akárhogyan is nézzük, a Chelsea FC legalább olyan esélyes az aranyéremre, mint az Arsenal FC vagy a Manchester United, és az is biztos, hogy Roman Abramovics most már mindenképpen szeretne valamilyen trófeát nyerni a klubbal.

A fenti három gárda mellett még a Liverpool FC-t kell a bajnokesélyesek közé sorolnunk, még akkor is, ha a Vörösök az elmúlt években rendre várakozás alatt szerepeltek. A szurkolók által egyre jobban kikezdett mester, Gérard Houllier azonban távozott, és a helyére egy olyan szakvezető érkezett Rafa Benítez személyében, aki már hozzászokott ahhoz, hogy sztárokkal teletűzdelt csapatok előtt szerezzen aranyérmet - a Valenciával ezt kétszer is végrehajtotta. A keret csak minimálisan változott, de szinte bizonyos, hogy fognak még újabb játékosok érkezni Djibril Cissé (akit ráadásul még Houllier vitt Liverpoolba) és Josemi mellé, különösen, hogy Vladimír Smicer súlyos sérülése miatt legalább fél évig nem léphet pályára. A legnagyobb kérdés talán az, hogy Benítez mennyire támadó felfogású együttest rak össze, hiszen az alapanyag félelmetesen jó: az Eb-n alaposan felértékelődött Milan Baros, Michael Owen és Cissé küzd a csatársorban a helyekért, a középpályán pedig ott van Stevan Gerrard és Harry Kewell. Ezzel együtt már a 'Pool győzelme is kisebb meglepetést jelentene.

Igaz, az egyenesen szenzációszámba menne, ha a fenti négy klubon kívül valamelyik másik végezne az élen. A kvartett mögött egy rendkívül masszív középmezőnyt találhatunk, amelyből talán a Newcastle United lóg ki felfelé egy kicsit. A Szarkák számára ez az idény mindenképpen történelmi lehet, hiszen a jelenlegi helyzet szerint a tréner Sir Bobby Robson és a csapatkapitány Alan Shearer számára is ez lesz az utolsó idény ebben a pozícióban a klubnál. Mindez fokozott motivációt jelenthet az együttes számára, különösen Shearernek, aki végre szeretne valamilyen trófeát nyerni szeretett klubjával. A nyári igazolások mindenesetre ígéretesnek tűnnek, a fiatal leedsi James Milner, illetve Patrick Kluivert érkezése azt jelentheti, hogy az együttes szereplése már nem csak Shearer góljain áll vagy bukik, a középpályán pedig Butt adhat új impulzusokat.

A középmezőnyben egyébként alig akad klub, amely ne az első tízbe való bejutást tűzte volna ki célul. A legutóbbi szezonban várakozáson felül teljesített Aston Villa, Charlton Athletic, Bolton Wanderers és Fulham FC természetesen szeretné megismételni remek helyezését, de nem akármilyen vetélytársaik lesznek az előző idény szenvedését feledtetni óhajtó Tottenham Hotspur, Manchester City, Blackburn Rovers vagy Middlesbrough FC képében. Különösen nagy a várakozás a Spursnél, amely szakítva a brit hagyományokkal, az európai szakmai elveket követve (szétválasztva a menedzseri és az edzői feladatokat) akarja visszaszerezni az egyre inkább megkopó nimbuszát.

Végezetül jöjjenek azok a klubok, amelyek elsődlegesen a túlélést vették célba: sajnos ide kell sorolnunk az Everton FC-t, amelyet a pénzügyi nehézségek mellett a belső hatalmi harc is gyengít, és amely elképzelhető, hogy kénytelen lesz megválni legnagyobb értékétől, Wayne Rooneytól. A Portsmouth FC-nek az előző idényben sikerült a bennmaradás, és Harry Redknapp ezzel most is elégedett lenne. És természetesen idetartozik a három újonc, amelyek közül kettőért különösen szoríthatunk, hiszen magyar játékossal soraikban vágnak neki a szezonnak: a West Bromwich Albionnál Gera Zoltán, a Crystal Palace-nál pedig Torghelle Sándor és Király Gábor küzdhet majd azért, hogy egy év múlva is a Premiershipben szerepelhessen.