"Még most, egyet aludva a döntőre is inkább a keserűség fojtogatja a torkomat, holott igazán örülhetnék annak, hogy tizenkét év elteltével ismét olimpiai ezüstérmes lettem Krisztiánnal együtt" - mondta a 34 éves párbajtőröző, Udvarhelyi Gábor tanítványa.

- Ostoba a kérdés, hiszen nyilvánvaló a válasz: ennyire akarta az aranyérmet?
- Még ennél is jobban. Lassan másfél évtizede vagyok az élvonalban, nyertem már csapatvilágbajnokságot, olimpiai ezüstöt, s most fel akartam tenni a koronát az életművemre. Egész évben jó formában vívtam, úgy érzem, 34 évem minden rutinjával, tapasztalatával sikerült felkészülnöm az olimpiára. Pályafutásom vége felé megtanultam szellemileg uralni a mozdulataimat. Az egyéniben is jól ment a vívás, az amerikai srác mindössze hat tust tudott csinálni ellenem, aztán pechemre a mumusommal, a svájci Fischerrel találkoztam a legjobb tizenhat között.

- Utólag is jónak tartja a taktikát, miszerint kivárásra játszottak Obryék ellen?
- Nem volt más választásunk. A franciák idén már háromszor megvertek bennünket, mindhárman jóval előrébb álltak a világranglistán, mint mi. Nyílt csatában nemigen lett volna esélyünk.

- Eszem ágában sincs visszavonultatni, de azért megkérdezem: folytatja Athén után?
- Már hogyne folytatnám! Az a baj - vagy a szerencse -, hogy vívni nagyon jó. Az ember örömmel csinálja, én például egyáltalán nem tekintem munkának. Azt persze nem tudom megmondani, hogy Pekingig kihúzom-e, 2008 annyira messze van.

"15 versenyzővel érkeztünk Athénba, közülük tizennégyen pontot szereztek. A csapat 28 pontot szerzett összesen, majdnem kétszer annyit, mint Sydneyben. Előre aláírtam volna egy ilyen szereplést, ettől függetlenül nem vagyok maradéktalanul elégedett" - mondta Szabó Bence, a vívók szövetségi kapitánya, a szöuli olimpia csapatbajnoka, Barcelona egyéni aranyérmese.

- Nyilván a kard- és a nőipárbajtőr-csapatra gondol.
- Természetesen. Ezekben a számokban érmekre, sőt fényes érmekre számítottam.

- Viszont Nagy Tímea, Nemcsik Zsolt és a párbajtőrcsapat kárpótolt valamennyiünket.
- S ne feledkezzünk meg Mincza Ildikó és Mohamed Aida negyedik helyéről sem. Ezek egy világbajnokságon - ahol nem döntik el a harmadik-negyedik hely sorsát - ugyancsak érmek lettek volna. Ildit különben nagyon sajnálom, óriási balszerencsével maradt le immár másodszor egy olimpiai bronzéremről. Nagyon megérdemelte volna.